Az edényes citrustartás eredete Európában

A citrusok termesztése történelmi időkre tekint vissza Olaszországban, ezt már történészek is számos alkalommal alátámasztották. Mindig különösen érdekes volt az adott helyen történő citrusok azonosítása. Ezek a növények még itt is sérülékenyek az alacsony hőmérséklet miatt.  Főként a déli részeken őshonosak, ahol

megfelelő a sajátos környezet és a mikroklíma.

 A föld felszínén élő kényes gyökérzet jobban kedveli az állandóan nedves talajfelszínt, a vékony kéreg és az örökzöld lombozat rosszul viseli a forró, száraz nyári időszakot.

 Nem véletlen, hogy manapság ezeket a növényeket üvegházakban szaporítják, fő-ként dugványozással ,ahol magasabb hőmérsékletet és légnedvességet hoznak létre, mint egy mesterséges trópusi éghajlaton, hogy a gyökerezés a lehető leggyorsabban, és könnyedén menjen végbe.

 Indiában, Dél-Kínában és Indonéziában, ahol különösen sok citrusfajta él, a történelme 4000 éves múltra tekint vissza.

 Európában az első termesztett citrus a cédrát volt. (Citrus medica) Latin nyelvű irodalmi munkák szerint a görögöktől Nagy Sándor expedíciói nyomán jutott el Európába és a Földközi -tenger gyarmati vidékeire. Az első írásos feljegyzés a Jón- tenger partján lévő olasz félszigetről származik, ahol meghonosodott e fajta.

 Ahogy az arabok nyugat felé indultak a 10. században, egyre elterjedtebb lett a savanyú vagy sevillai narancs (Citrus aurantium) és a citrom (Citrus limon) az Afrikai partok mentén Dél- Spanyolországban és Szicíliában.

 A 15. században kezdték el importálni a portugálok az édes köldök narancsokat (Citrus sinensis) az Indonéz szigetekről (Malacca, és Szumátra), általuk jutott el szerte Európába, és ez járult hozzá, hogy a citrustermesztés végleg meghonosodjon Olaszországban. Az édes narancsot egészen a 18. századig portugál narancsnak hívták.

A citrustermesztésben az igazi robbanás a közelmúltban történt Európában, (19. század közepén és a 20. század elején), amikor új fajok kerültek telepítésre a keleti országokból, mint például a mandarin (Citrus deliciosa) és rokonai, a clementin és a calamondin narancs, a grapefruit (Citrus paradisi), a Kumquat (Fortunella) és a háromlevelű narancs (Poncirus trifoliata).

A CITRUS TOSZKÁNÁBAN

Amikor a citrusok eredetéről beszélünk, elengedhetetlen tény megemlíteni a Medici kertek reneszánsz világát, ahol a sevillai narancs lécrácsra futtatva és a citrom edényes tartása a kastélykertek fő díszítő elemei voltak. Természetesen újra előkerült a nagy mítoszt övező klasszikus irodalmi munka is, a „Hesperidák csodálatos kertjei” ¹, amelynek fő eleme lett az „aranyalma”. (malum aurorum)

Már a 14. század végén a humanisták ,Giovanni Boccaccio és Coluccio Salutati megemlít két kisebb saját munkát a legendás Herkulesről, aki ellopja az aranyalmát a Hesperidák kertjéből.² Mindkét írónak volt már közvetlen tapasztalata a legendás citrusokkal, ismerték az ízét, és bódító virágainak illatát a késő középkori Gardens-ben, amely megtalálható volt a késő középkori Firenzében ³, valamint a Buggiano tartományi Valdinievole vár, ahol Salutate született és élt.⁴ Lorenzo Valla munkája; a „Ferdinando d’Aragon élete” (1445—1446), leírja a mennyei mór kerteket Valenciában, ahol sok citrus nőtt,  ihlető forrása volt a Medici kertek kialakításának a 15. században, illetve elsőként épített Villa Fiesole, Cosimo Edler emlékére fia, Giovanni tervezett, és az Agnano kertek Pisában, amelyeknek felelőse Lorenzo Magnificent volt. A 16. század elején Európa legnagyobb gyűjteménye a Medici család híres citrus kollekciója⁵ volt.

 A reneszánsz növények legfőbb értéke, hogy napjainkig megtekinthető különböző villákban, például Lucca villa, de kiemelten a Villa di Castello és a Boboli kertben Firenzében. Itt több ősi fajt sikerült megőrizni, mint bárhol másutt, a családi vagyonok tündöklése és bukása között. Ma a mezőgazdasági szakemberek e két kertben végzik a szenvedélyes tudományos kutató munkát, mellyel fel kívánják lendíteni a Medici kollekció fajta gyűjteményét.

 Toszkánában különösen nagy szerepet játszik Valdinievole és Buggiano a citrus termesztésében, és itt alapította meg birtokát az Oscar Tintori vállalat, aki az olaszországi ágazati szektor fő vezetője. Folyamatosan és értékesen használta fel a történelmi hagyományt és tapasztalatot. Valdinievole gazdag, kevésbé ismert,  eddig elszigetelve volt az idegenforgalomtól, így ebből kevés bevételi forrásra tett szert annak ellenére, hogy több évszázados hagyományt őriznek.

A Buggiano kertek rengetek citrus növény összefoglaló helye. Összefüggésbe kellene helyezni a citrusok történelmi múltját, valamint a sajátos földrajzi környezetét, amit eddig még nem tett meg senki. Narancs és citromfák teremnek—és ma is—egy látszólag kontinentális szárazföldi területen.

Szóval hogyan is lehet gondoskodni ezekről a növényekről kitéve őket a zord hőmérsékletnek, szabad levegőn egy régi kis falucska nyugati lejtőin Valdinievole— ben?⁶ Több tényező is hozzájárult ezekhez a nem hétköznapi éghajlati viszonyokhoz.

A napsütötte hegy Buggiano mellett található, északról védi a pre—Appenninek dobok, és bizonyos szintek felett párás ködös táj rajzolódik. A Fucecchio⁷ mocsaraknak félelmetes szerep jut az éghajlat hőszabályozása szempontjából. Ez a legnagyobb összefüggő nedves mocsár Olaszországban. Nagyon gazdag természeti kincs  ez a virágtermesztés szempontjából, (tőzeg) így  Pescia folyó völgye illetve lejtői kedveznek a virágoknak és a citrus növényeknek. Valdinievole dobjai még akár alkalmi fagyok bekövetkeztével is. ⁸

Csak úgy, mint az éghajlati tényezőt, a másik fontos elemet is számba kell venni, mely nem más, mint a történelem. Ahhoz, hogy megértsük a szokatlanul magas számú citrusok jelenlétét Buggiano-ban, meg kell vizsgálnunk a lakóépületek és a kertek elhelyezkedését a múltban. Az 1427-es helyi térkép szerint Buggiano hegyein nincsenek házak, hanem központosítva vannak egy helyen a városokban, ellentétben Toszkánával, ahol a föld parcellázása az uralkodó modellje volt. Ez magyarázza, hogy a kastély körül kis házak, felparcellázott kertek sokasága jelent meg, hogy azonnal ellássák a kastély körüli teendőket. 1427-ben gyakran említik: ”Több kis konyhakert veszi körül a kis házakat, mely a kastély körül sokasodik”⁹ Azt a tényt, hogy a konyhakertek elég gyakoriak voltak ebben a városban ,a helyi törvények is mutatják a következő században, melyek motiválták a tulajdonosokat víztározók építésére a házak körül.¹⁰ Ez a vízkezelési módszer a mai napig fellelhető, a kastélyban ásott kutakat találunk, és az esővíz tározók sokasága, amely a tetőről, és a macskakövekről gyűjtötte össze a vizet csapadékos időben, ezek sokasága a városban a mai napig funkcionál. Buggiano megművelt kertjeit falak  veszik körül, ez volt az egyetlen hely, ahol a falak tövében jelentős számú édes narancs, és egyéb citrusféle termesztése folyt. A 15. században annyira sok termés volt már a kastélyban, és kertjeiben, hogy a helyi  hetente megtartott piacon, Borgoban adták el a gyümölcsöket. (100 narancs ára, 10 soldi)¹¹ Ez már azt jelenti, hogy a faültetés és szaporításuk már működött egy ideje.

 Más levéltári források azt mondják, hogy a narancs már jó ideje jelen volt Luccában, és már egy évszázaddal korábban sikerrel termesztették a vidéken. 1341 február 26.-án Valdinievole keleti kapujában a vámtisztviselők áthaladás jelentésében megemlítik a rengeteg narancsot, és ugyanebben az évben a várostól keletre a kapun kívül a kerület is ismert ma „l’Aranico” (a Narancs fa)¹² erődítési munkálatokra került sor „apud domum Delli Aranchi” (a narancs otthona)¹³ Ez a hagyomány a főúri otthonok nagy citrom házai voltak a szelíd Lucca síkságon, ahol a növényeket megvédték a hideg telektől, ezen kertek nagy része a mai napig megtekinthető. A legismertebbek; Villa Gabrau, Villa Mansi, Villa Torrigiani és a Villa Garzoni klasszikus  kertje ma a Pinoccio Park.

¹ Az ókori mitológia Heszperidái; Aigle, Arethusa, és Hesperethusa, akik szimbolizálják a naplementével a citromot, cédrátot, és a narancsot. Ők egy csodálatos szigeten éltek a nyugati ismeretlen világban, és őrizték a csodálatos kertet, ahonnan az „arany almák” származnak. Erről a könyvről Plinius azt mondta, hogy az egyik legnagyobb mítoszi munka, hogy Herkules elkerülte a szörnyű sárkány tekintetét, aki a kertet őrizte, és ellopott néhány gyümölcsöt a kertből . Figyelembe véve a görög mítoszt, így élesztették újra az „arany almák” legendáját Olaszországban.

² Giovanni Boccaccio, Genealogie degli dei gentili (Genealogiae Joannis Boccatii), Venetiis: for Augustinum de Zanis, 1511. Coluccio Salutati, Le fatiche di Ercole ( De Laboribus Herculis), a kiadvány szerkesztője: B.L. Ullman I-II, Turici, 1951.

³ Összekötő út a S. Maria Novella tipikus kis helyi piac (S. Lorenzo) a külföldiek turisták számára is méltán híres ma: „Via del Melarancio” . A részletes leírást Decameron a „csodálatos külvárosi kertek” című írásában maga Boccaccio mutatta a 14. században; A kert központi része a mély zöld szinte fekete fű, messziről pöttyösnek tűnő mintázattal, (talán a sok apró virágnak köszönhetően) körülvéve egy sor virágzó, élénkzöld citrom-, és narancsfákkal azok telis tele

érett, és éretlen gyümölcsökkel, és árasztva a bódító illatot. G. Boccaccio, The Decameron, fordította: G.H. McWilliam, Penguin, 1972 (232 oldal).

⁴ Állami archívum Firenze, kataszter 236. (Portate del Catasto di Buggiano del 1427)

⁵ G.Galletti, Agrumi in Casa Medici in Atti del Colloquio internazionale: II Giardino delle Esperidi. „A citrusok története, az irodalomban és a művészetben” által szerkesztett, A. Tagliolini és M. Azzi Visentini, Pietrasanta 1995 októberében Firenzében. 1996-tól a Tintori család fontos szponzora a projektnek, melyből következik, hogy nem csak érdek-

⁶ Festői dombok, körülötte kis apró falvacskák és várak, kastélyok gyönyörű kilátást nyújtanak az idelátogató számára. Ez a kilátás folyamatosan változik, mint azt Orlandini is megjegyezte; Valdinievole egy kellemes kertészeti térség Toszkánában. Hivatkozás: Cf. C. Cipriani, II cuore delta Valdinievole ossia storia documentata dei Castelli di Buggiano, Stignano, Colle e Borgo a Buggiano, Borgo a Buggiano, 1908.

⁷A drámai körülményeket figyelmen kívül hagyva, a mocsarak lecsapolása után visszanyerte a térség a Fuccino Abruzzo tavat a 19. század végén. „ A tó lecsapolásával, mintegy 80 évvel ezelőtt több megművelhető jó minőségű síkrész jutott a városnak, de hatalmas hőmérsékleti csökkenést okozott a hegyekben. Az egész Marsica területen tönkrement az összes olajfa, az ültetvény megsemmisült.” Hivatkozás: Cf. C. Cipriani, II cuore delta Valdinievole ossia storia documentata dei Castelli di Buggiano, Stignano, Colle e Borgo a Buggiano, Borgo a Buggiano, 1908.

⁸ A mérsékelt éghajlat, bár még mindig kontinentális, néha beköszönt egy-egy igen kemény tél, amelyet ezek a növények nem igazán jól tolerálnak. Jelentős hőmérsékletcsökkenés az elmúlt évszázadokban, években, és a nem olyan régmúltban 1985-ben, mikor hatalmas fagykárok voltak, (lombozat, gyümölcsök sérültek), de nem volt képes megsemmisíteni a növényeket. A tulajdonosoknak a növényeket teljesen vissza kellett vágni ,amelyek tőből hajtottak újra.

⁹ Állami archívum Firenze, Kataszter 236, c. 150 v.

¹⁰ Buggiano város levéltára, Rendeletek: „Támogatás a kutakra, és a víztározókra” könyv I. Index: 53, c. 58. r. 1575.

¹¹ G. Pampaloni, A vidék növényei, a népesség jólétének megoszlása Buggiano nyilvántartása szerint 1427, in Atti del Convegno sulla Valdinievole net periodo della civiltà contadina (II), Buggiano Castello, 1984, Borgo a Buggiano, Comune di Buggiano, 1985.

¹² Állami Levéltár Lucca, Gabelle, 1341.

¹³ Állami Levéltár Lucca, Általános Prefektúra 21, carta 208.