A legtöbb növény szaporítható magvetéssel, amely a
legegyszerűbb módszer, de bizonyos növényeknél ez nem mindig vezet eredményre.
Termés hozatal céljára a citrus magról történő vetését csak nagyon kevés fajnál
alkalmazzák.
Van több citrus fajta amely képes magról is
reprodukálni saját magát, ilyen a Sevilla narancs, a Poncirusok és az általában
vadon élő citrus fajták.
Ezek viszont hosszú idő, általában 5-6 éven
belül fordulnak csak termőre, ha a környezeti hatások kedvezőek a számukra.
Citromot, és édes narancsot nem érdemes
magról vetni, mert az igen hosszú várakozás után sem fogja azt a gyümölcsöt
produkálni, amelyből a magot szedtük.
Édes narancsoknál a kikelt növény általában keserű narancs lesz,
citromoknál hosszú idő után teremhetnek citromot, de minőségtelen és kevés
gyümölcsöt.
Természetesen a citrust széles körben
vetik—a vetőmagokat körültekintően válogatva—majd később átoltják őket, hogy az
adott fajtákat reprodukálják a növényekre.
Fontos az alanynövények megfelelő
kiválasztása. Éghajlat, és klíma szempontok alapján. A kiválasztott alany
egészségi állapotával nem lehet gond, csak zöld, tápanyag hiány mentes növényt
alkalmazzunk alanynak. Átoltás előtt, vagy után
közvetlen ne ültessük át a növényt, így biztosítva a mielőbbi
fejlődését.
A tovább szaporítani kívánt növényt is
alaposan vegyük szemre vétel alá. Csak hibátlan, betegségmentes, jól termő növényéket
alkalmazzunk dugványozásra, oltásra egyaránt. Ezeket anyanövényeknek nevezzük.
A növények oltással történő szaporítása egy ősi
módszer, melyet a föníciaiak, a görögök, és a kínaiak már a történelem előtti
időkben ismertek, és alkalmaztak. Az alany működik, mint gyökérzet, míg a másik
a „nemes” a lombkorona szerepét tölti be.
Legalkalmasabb időszak a citrusok oltására
a május, és augusztus közötti időszak. Ettől eltérő időben nem érdemes oltani,
mert az esély kevés az összeforrásra, vagy a nemes rész nem úgy fejlődik ahogy
annak kellene.
A legszélesebb körben használt
alanyok: Citrus macrophilla, Citrus
aurantium, Citrus volkameriana, Citrange troier és a Poncirus trifoliata.
Természetesen bármely citrom magonc
átoltható termő növénnyé. A legújabb elemzések szerint (Santo Recupero of the
Istituto Sperimentale di Agrumicoltura in Acireale) a Citrus macrophilla, és a
Citrus volkameriana mutatja a legjobb eredményt, mint kompatibilitás, mind
pedig a növekedés szempontjából.
Tapasztalataink szerint a cserepes
nevelésre a legjobb alanynövény a Poncirus trifoliata, még annak ellenére is,
hogy néhány fajtával teljesen összeegyeztethetetlen. Minden fajtával
kompatibilis, csak némely fajták nem úgy fejlődnek ahogyan kell. A gyökérzete
ellenállóbbá teszi a növényeket, viszont gyümölcs minőségileg hagy kivetni
valót. De nem is a gyümölcs minőségéért tartjuk cserépben a citrust, hanem
díszítő jelleggel.
Aki Poncirus trifoliata alanyokat választ,
annak tavasz elején kell elvetnie a magvakat egy tőzeges laza talajba. A talajt
állandóan nedvesen kell tartani a jó csírázás érdekében. Amikor a növények
elérték az 5 cm-es magasságot, akkor ültetjük őket egyesével cserepekbe, ahol
növekedniük kell 2-3 évig, ameddig a törzs átmérője el nem éri a 10-15 mm-t. Ekkor
keríthetünk sort a növény átoltására.
Nézzük most azokat a fő oltási technikákat,
amelyeket a következőekben sorra veszünk:
· Szemzés
· Héj alá oltás
· Oldaloltás
Az oltásokat ha augusztusban végezzük, a húzó zöld vad
részeket nem szabad eltávolítani, csak másik év tavasszal, mert lombozat nélkül
eléggé megsínylené a teleltetést. Más időszakban történő oltásnál a nemes rész
kihajtása után távolítsuk el a vad rész lombozatát.
Szemzés
Nagyon fontos a megfelelő időszak kiválasztása, ami
főként a már teljes vegetáció, azaz június
Vegyünk egy ágacskát az anyanövényről, mely
már kifejletten gömbölyű (2 éves) és távolítsuk el a leveleket róla (1. ábra)
Egy éles késsel alulról felfelé vágjuk ki a szemet úgy, hogy a szempajzs alatt,
és fölött 1 cm rész maradjon (2. ábra)
Az alanyba T alakú vágást ejtünk, majd
szétnyitjuk az oltókéssel (3. ábra) A levélnyélnél megfogjuk a szemet, és
belehelyezzük a T vágásba, és szépen lefele toljuk, ügyelve arra, hogy jó
erősen csússzon tovább a héj alatt (4. ábra) Majd fontos a behelyezett szem kötözése,
rafiával, vagy más oltáshoz használatos nyújtható oltószalagokkal, oltógumival.
Ügyeljünk arra, hogy a szem szabadon maradjon. (5. ábra)
Vastagabb alanyoknál ezzel a módszerrel
érdemes kettőt behelyezni, egymással ellentétesen, így a siker esélye megduplázódik.
Ha a behelyezett rügyek zöldek egy hónap után, akkor sikeres volt az eljárás.
Teljes vegetációban a rügyek azonnal növekedni kezdenek. Ha sikeres volt a
szemzés, akkor az alanyrész 5 cm-es a szemzés felett vágjuk le. (6. ábra) Az
alany még a szem megerősödéséig több esetben kihajt, ezeket a hajtásokat
távolítsuk el, hogy az általunk behelyezett szem erősödjön minél
gyorsabban.
Oldalékezés
Ezt
az oltási technikát üvegházakban használják, mikor a lombozat még nem fejlődött
ki, vagy nincs teljes nedvkeringésben az alany. Ezt az oltási technikát
valamivel előbb véghez lehet vinni, mint a szemzést, és a héj alá oltást. Azért
arra érdemes figyelni, hogy ezt az oltási módot válasszuk, akkor az alanyunk
legalább hatásban (kezdeti nedvkeringésben) legyen. 
Az
anyanövényről vágunk egy 2 éves vesszőt, melyről eltávolítjuk a leveleket, majd
felülről lefelé egy határozott mozdulattal 45 fokos szögben vágunk 3-4 szemet.
A vágási felületnek olyannak kell lenni mint a tintás irónoknak. (1. ábra)
Most
az alanyon ejtsünk egy vágási felületet felülről lefelé haladva, ahonnan a
héjat, és kevés fás részt is érintsen a vágás, majd alul a héjba kissé befele
haladva vágunk egy „táskát” ami megtartja a nemes részt. (2. ábra)
Ügyeljünk arra, hogy az alanyon ejtett
vágás kicsivel nagyobb legyen, mint a nemes rész vágási felülete. (3. ábra)
Helyezzük bele a nemes vesszőt úgy, hogy
legalább az egyik oldalon teljes pontos fedésben legyen a két vágás a héj
résznél, így előbb kötődik egymáshoz a két növény. Ezután rögzíthetjük a nemes
vesszőt az alanyhoz, rafiával, vagy elasztikus szalaggal. Ha fa sebkezelővel
vonjuk be a vágást, nincs más teendő, de ha csak kötözzük, akkor helyezzünk rá
fóliát, amit jól rögzítsünk a páratartalom miatt, illetve védjük a naptól őket
krém színű papírzacskós takarással. (4. 5. ábra)
Ha harminc nap elteltével zöld a nemes
rész, akkor az alanyt letetejezhetjük az oltás fölött 5 cm-el. (6. ábra)
Héj alá oltás
Ezt a fajtaoltást olyan növényeknél alkalmazzák,
amelynek a törzs átmérője 4—5 cm-nél nagyobb, vagy megunt, rossz minőségű termő
növények átoltásához. Vagy éppenséggel egy idősebb növény már elveszítette
termési kapacitását, de az alanya még sértetlen. Ennek a fajtaoltásnak meg kell
történni a tavasz végéig, és nem érdemes belemenni már vele a nyárba. 
Fontos, hogy itt azonnal távolítsuk el a
teljes lombozatot, egy általunk kiválasztott helyen. Idősebb növényeknél
használjunk fűrészt erre a célra. Majd vágunk egy 2—3 cm-es hosszanti vágást a
növény héjába, amelyet szépen nyissunk szét úgy ahogyan a T vágásnál. (1. ábra)
A nemes oltóágból éles késsel, határozott
mozdulattal egy 45 fokos lapfelületű vágást ejtünk.
Majd helyezze be a héj alá a nemes vesszőt,
ami 3—4 szemes levél nélkül. (2. ábra)
Majd rögzítsük az alanyhoz a behelyezett
oltóvesszőt rafiával, vagy oltáshoz használatos oltószalaggal, gumival.
Fontos, hogy a párásítás, és a gyors
forradás érdekében, nejlon zacskóval fedjük le az oltási részt, melyet az oltás
alatt 5 cm-el szorosan kötözzünk meg. Óvjuk meg a naptól is krémszínű
papírzacskó felhelyezésével, amit szintén rögzítsünk. (3. 4. ábra)
30 nap elteltével a zacskókat el lehet
távolítani, és a kihajtásig félárnyékos helyen tartani.
Dugványozás
A vegetatív szaporításnak a dugványkészítést nevezzük,
melyet széles körben alkalmaznak a kertészek. Nem minden faj, és fajta alkalmas
a dugványkészítésre, de a citromoknál, és a cédrátoknál nagy sikereket érhetünk
el vele.
A sokszorosítás után a termő anyanövényről
vett termővesszők, ugyanazokat a tulajdonságokat örökítik, amiről a
termővesszőt szedtük. (klónozás)
Érdemes a szaporítani kívánt növényt
tüzetesen átvizsgálni, hogy maximálisan egészséges jó termőképességgel
rendelkezzen.
Hogyan is készítünk dugványokat?
Válasszunk ki egy 5-10 mm átmérőjű ágat,
amit osszunk fel 10-12 cm-es darabokra úgy, hogy azokon 5-6 levél maradjon meg.
Az alsó levelek eltávolítása után hormonporral kezeljük, majd leszurkáljuk őket
laza talajba. A növény tetején a két ellentétes levél párat hagyjuk meg. (1.
ábra)
Az így kapott dugványoknak magas
hőmérséklet kell, és magas páratartalom, hogy a forradás, és a gyökerezés
mihamarabb végbemenjen. Ez általában 4-6 hét.
Nagyüzemi szinten a citrusokat egy speciális helyen
tartják dugványozás után, meleg talpon. Nyári időszakban gyökereztessünk akár
szaporító cserépben, akár dugványtálcában. Tőzeg, és homok 1:1 keverékét
használjuk talajként. Javasoljuk, hogy a cserepeket csomagoljuk be fóliába, a
meleg, és a nedvesség megőrzése miatt, és nyugodtan ki lehet tenni őket a
napra.
Mikor a növények meggyökeresedtek, akkor lehet,
őket szétültetni az un. nevelőcserepekbe, ami 10-15 cm-es átmérőt jelent. Ebbe
alakítjuk ki a növények kezdeti formáját.
Gyűrűzéses gyökereztetés
Erősebben felnyúlt, termő növényeknél alkalmazhatunk
egy biztos módszert. Ez által akár már termő nagyobb növényt kapva, ez a
gyűrűzéssel vett szaporítás, amelyet áprilisban érdemes készíteni, amikor a
növény belép a vegetációs időszakba.
1 cm szélesen a kérget távolítsuk el (1.
ábra) Ecsettel hormon kezeljük ezt a részt, majd a gyűrű alá néhány
centiméterrel kössünk fólia zacskót körkörösen, amit megtöltünk nedves földdel.
(2. ábra) Felül is fogjuk össze a fóliát, és erősen kössük meg. Fontos az erős
kötözés, hogy a talaj ne száradjon ki, és tartsa meg a nedvességet, így a
gyökerezés hamar végbemegy. (3. ábra)
Augusztusban, mikor már kellő mennyiségű
gyökérzettel rendelkezik a kis növény, leválasztjuk az anyanövényről, a fóliát
óvatosan eltávolítjuk, majd cserépbe ültetve neveljük tovább!
