A citrus régész, aki újra felfedezte
az ókori citrusok tucatjait
Paolo Galeotti
feltárta a firenzei Villa di Castello kertjében található Medici citrus gyűjteményt.
1980 nyara: - egy
Firenze peremén lévő privát
kertbe hívják
Galeottit, ahol egy három méter magas Citrus aurantium, elég rossz állapotban
van. Galeotti észrevesz egy új gyümölcskezdeményt, mely hasonló a növény többi
gyümölcséhez, de mégis valahogy nem ugyanaz, nem illik bele a képbe.
Galeotti
vizsgálódásának eredményeként kiderült, hogy egy történelmi citrusfajta utódját
találta meg, amely mintegy egy évszázada tűnt
el. Pontosabban, egy igen ritkafajta,
mely ismert Giovanni Battista Ferrari, „Hesperides sive de Malorum Aureorum
cultura et usu. Libri Quatuor” című művéből és ez nem más, mint a Citrus
aurantium „bizzaria” névre hallgató keserűnarancs. Ez az egyetlen citrusfajta,
amely háromféle gyümölcsöt terem egy ugyanazon növényen.
„Biztos voltam
abban, hogy a bizzarriát találtam meg, de három évet kellett várom ahhoz, hogy
bejelentsem” „Az otthon nevelt példányt figyelgettem, hogy milyen gyümölcsöket
terem.” Megérzése bejött!
Ez a váratlan
felfedezés arra ösztönözte Galeottit, hogy visszatérjen a Villa di Castello
kertjébe.
1. ábra Galeotti, és az ő növényei
A 16. századtól a
17. századig Firenze uralkodó családja egy olyan időszakban élt, amikor a ritka
növények birtoklása, egy presztízskérdés volt. Európa legnemesebb családjai,
uralkodói versengtek egymással. A Medici család, egy rendkívüli művészeti és
kulturális örökséget hagyott hátra, ma a kertészeti művészetben a cserepes
citrusok terén a világ legnagyobb gyűjteményének számít. Közel 600 igen ritka
történelmi növényfajtát mutat be, melyet szerzetesek, és felfedezők szállítottak
Firenzébe a Medici család gyűjteményébe.
40 évvel ezelőtt
úgy tűnt, hogy a gyűjtemény elveszik a homályba. Paolo Galeotti a Toszkán
Múzeumközpont – Parkok és Kertek Hivatalának igazgatója, több citrusfélével
gazdagította a kert gyűjteményét, mint a medica digitata, a lumia – pomum d’
adamum (néhány tudós úgy véli, hogy az édenkert tiltott gyümölcse ez a citrus
volt, és nem egy alma.) és egyéb fellelhető történelmi ritkaságokkal. Munkáján
keresztül segített osztályozni és elnevezni 100 fajt, és fajtát, melyet a
kertészek nemes egyszerűséggel már évtizedeken keresztül csak citromnak
neveztek.
2. ábra, Kilátás a Villa
di Castello kertjére
„Amikor a kert
vezetését átvettem 1978-ban, senkinek sem volt elképzelése arról, hogy ezek az
edények milyen citrusokat tartalmaznak” – mondja Galeotti, miközben sétál a
park kavicsos ösvényén.
Mikor az utolsó
olasz királyi ház a Savoyai család elhagyta a kertet a II. világháború végén,
egy korszak zárult le. Valószínű, hogy a Savoyai családnak, már nem is volt
szenvedélye a citrustartás.
Galeotti
érdeklődése kimeríthetetlen volt, minden tudni akart a Medici családról, a
kertészeikről, és azokról a tényekről melyek a kert addigi fennmaradásához
vezettek. Sem az akadémikusok, sem a botanikusok, akik addig foglalkoztak a
gyűjteménnyel, nem tudták megválaszolni Galeotti kérdéseit, így hát a
történelemhez fordult segítségért. Elment a Firenzei Nemzeti Archívumba, és
beletemette magát a temérdek írásos feljegyzésbe. Később annyit mondott erről
az időszakról: „Az egész világ megnyílt előttem!” Azokban a hetekben sok szerző
műveit is tanulmányozta, Giovanni Battista Ferrari, a 16.-17. században élt
jezsuita szerzetes, valamint a metszeteiről híres Johann Christoph Volkamer,
aki értekezését a citrusokról a 18. században tette közzé.
3. ábra, Galeotti
tanulmányozza Ferrari művét
Az ősi reprodukciók
szigorának, és pontosságának köszönhetően Galeotti összehasonlította az általa
vigyázott azonosítatlan növényeket, az illusztrált citrusokkal, és
leírásaikkal. Bartolomeo Bimbi a reneszánsz csendélet leghíresebb festője,
nagyban segítette Galeotti kutatását. Négy vásznon Bimbi az akkoriban a medici
kertjeiben lévő 116 citrusfélét ábrázolta. Galeotti kutatásainak köszönhetően
kiderült, hogy még 80 idős ember él, akik a Villa di Castello kertjeiben
dolgoztak.
Annak
megerősítésére, hogy a birtokában lévő növények valóban azok, amelyek a
történelmi feljegyzésben szerepelnek, Galeotti a modern tudományhoz fordult. Az
Olasz nemzeti Kutatási Tanács (CNR) – kimutatták a Medici citrusok DNS –jét.
Ezzel nem csak megerősítette, hanem azt is felfedezte, hogy tucatnyi
természetes hibrid létezik a citromok, és a cédrátok között. „Ez nyilvánvalónak tűnik ma, de akkoriban
nem” – mondja. A jövő nemzedékek örökségének megőrzése érdekében a genetikai
archívumot egy szicíliai kutatóintézetnek adományozta.
4. ábra, Galeotti
munkája, 100 új faj, és fajta felfedezéséhez vezetett
Az ismeretek
tudatában Galeottinak már csak egy lépést kellett tennie: több tucat citrus
fajt, és fajtát minősíteni, amit újra felfedezett. „Nem vagyok taxonómiai
szakértő” – mondja Galeotti. „Csak akkor engedtem meg magamnak eldönteni a
növény nómenklatúráját, ha az ősi szövegekben is stimmel a leírás. Ma ugyanazt
a citrust, sokféle módon nevezhetünk meg, és még ma is sok fajtát, és fajt
összekevernek az emberek.”
A Medici család
annyira törődött a Villa di Castello kertjének citrusaival, a történelem egyik
leghíresebb festménye a 20. század elejéig a kastélyban maradt. Lorenzo di
Medici meghívta Sandro Boticelli-t, és leghíresebb „Tavasz” címet viselő
festményét a villa kertje inspirálta. A narancsfák között Vénusz, és Kupidó
látható.
Amikor a Medici ház
kihalt, a Habsburg Lotaringiai ház vette át a Toszkán Nagyhercegséget. A villa
kertjét nagymértékben átalakították, de elismerték az örökölt botanikai
gyűjteményt, és értékét. Így a Habsburgok két nagy épületet építettek fel 1200
négyzetméter térmértékkel, hogy téli menedéket nyújtson a citrusoknak. A mai
napig ezeket az épületeket használják a citrusok teleltetésére. Előtte a
növényeket az istállókban tárolták a téli hónapokban. Az állatok melege
segített télen a növényeknek az áttelelésben. Firenze is alkalmatlan a citrusok
számára a téli hónapokban.
5. ábra, A Habsburgok
által épített téli Limonériák egyike
Az első világháború
alatt a két limonéria házat kórházként használták, ezekben az években
szenvedték el a citrusok a legnagyobb károkat. Három télen maradtak a szabadban
a növények, és sok növényt eltüzeltek, hogy melegítsék a sebesült katonákat.
Egyes igen ritka
növények ezáltal örökre megsemmisültek. Mások elfagytak, de hosszú idő után
újra lassan kihajtottak. Ezeken a növényeken ma is látható ez az időszak. Ezek
a növények háborús túlélők! – mondja Galeotti miközben egy bicentenáriumi
cétrátra bambul meredten. „A növények
ereje hihetetlen”
De ezek a növények,
különösen a bizzarria, még mindig sok talányt rejtenek magukban. Lehetséges,
hogy a bizzarria az első világháború idején meghalt, vagy talán átalakult.
Ahogyan öregszik ez a növény egyre jobban visszatér a tulajdonságaihoz, és
visszatér keserű naranccsá. Még mindig nincsen végleges válasz, de azt hiszem,
hogy a bizzarria egy természetes hibridizáció eredménye.
Még mindig van
ideje, hogy fojttassa a kutatást, de három éve visszavonult az értékes
gyűjtemény őrzője. A mai napig nincs utódja, így bizonytalan a növények sorsa
is. Néhány embert képzek, de nem könnyű, mondja. A villa kertjének
fenntartásához pénz kell, ami mindig kevesebb. Ezek a növények olyanok, mint azok
a kényes tekercsek, amelyek megőrzéséhez különleges igényekre van szükség. Ezek
a növények, nincsenek biztonságban, mert mindennapi gondoskodásra van
szükségük, ellenkező esetben azt kockáztatjuk, hogy örökre elveszítjük őket!
